Séta a városban

Szent László római katolikus plébániatemplom

A több fázisban épült templom végső, ma látható formáját az 1927-ben befejezett átépítés és bővítés során nyerte el. Feltételezhető ugyan, de egyelőre nem bizonyított, hogy a XVI. században is már templom állt ezen a helyen, azonban későbbi írásos források alapján feltételezhető egy protestáns fatemplom megléte. Nádasdy III. Ferenc miután 1643-ban visszatért a katolikus, birtokain templomok építésébe vagy felújításába kezdett. 1645-ben kezdte meg a sárvári felújítását, azonban a XVIII. század eleji tűzvészek miatt a belső felszerelés elenyészett, és csupán a falak maradtak meg. Az épület felújítására csak három évtized múltán került sor 1732-ben. A felszereléséről a különböző vizitációk, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek számolnak be. Ezekből ismerjük a templom három harangját, a különféle orgonákat, illetve azt is, hogy a főbejárata a nyugati oldalon volt. A keleti oldalra rátapadó szentélyt 1926-ban elbontották, és ekkor alakították ki a mai bejáratot. Itt láthatták a falfreskón a hívők Szent László lovon ülő alakját. Az utolsó nagy átalakítás során, melyet többen is elleneztek, lényegében a régi épület minden jellemző elemét eltávolították. A ma látható freskókat Z. Soós István készítette 1938/39-ben. A képek témája a névadó, Szent László király életének ábrázolása mellett magyar szentek és bibliai jelenetek.

Evangélikus templom

A ma látható templom az 1794-ben emelt épület alapjain épült fel. Építése II. József türelmi rendeletéhez kapcsolódik, melynek kibocsátása után lehetőség nyílt az evangélikusoknak is templomok, iskolák emelésére. A Sárváron felépített templom haranggal és orgonával is rendelkezett. 1829-ben azonban a várost is sújtó tűzvész során leég az evangélikusok épületegyüttese is. Az újjáépítést 1834-ben kezdték meg, építőmestere a néhány évvel korábban Sárváron letelepedett Geschrey Sámuel volt. A felépített templomot bővítették, melynek során a hívők nagyobb számának befogadására alkalmas két oldalkarzatot emeltek. A templom ma is őrzi klasszicista formáját.

Az egykori Korona Szálló

Ma az épület magántulajdonban áll, de érdemes rövid ideig megállni előtte. Az épület korai története bizonytalan, de egyes források szerint már 1818-tól szolgált vendéglőként és szállóként. Eredetileg Szalmakocsmának nevezték, majd ismeretlen idejű átépítése után kapta ma is használt elnevezését a bejárat fölé elhelyezett címerről. A szálló falai az aktív városi köz-, és kulturális élet tanúi voltak a XIX. század utolsó évtizedeiben, és a következő század elején.

Városháza

Az egykori piacteret (ma: Kossuth tér) délről lezáró épületet 1878 és 1882 között építették, tervezője Geschrey Lajos volt. Az egyemeletes épület díszítése, az ablakok feletti szemöldökpárkányok kellemes benyomást tesznek szemlélőjére. A déli oldalon látható erkély eredetileg nem volt az épület része, azt a XX. század elején építették a Városházához. Az itt látható harangok szép dallamait naponta több alkalommal hallgathatják mindazok, akik ellátogatnak ide.

Az első Takarékpénztár épülete

Az 1891-ben épített egyemeletes, városi hangulatot árasztó épület adott otthont a város első pénzintézetének. Az építés évét és az épület célját a nagy kapualj műkőburkolatába bevésett évszám és az EST betűk jelzik. Az L-alakú, sarki épület tervezőjét nem ismerjük. A XX. század első évtizedeiben a földszinti részen több boltban kínálták portékáikat a sárvári kereskedők.

Kálvária kápolna

A hegyközségi Kálváriával kapcsolatos első adatok a XVIII. század ötvenes éveiből származnak, miszerint egy épülő templomról van szó. A Sárvárról a fürdő felé kivezető úttól jobbra fekvő dombon, az Úr-hegyen található épület oltár festett fa szoborcsoportja a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázolja a kereszt tövében érzelemdús testtartásban Szűz Máriával, Magdolnával és Szent János apostollal. A szentély falára felfüggesztve a két lator kereszttel ábrázolt alakja kíséri a jelenetet. 1907-ben készült az a Piéta-szobor, melyet egy falmélyedésben helyeztek el. A Kálvária-templomot körülvevő falhoz épített Passió jeleneteket 1977-ben Horváth Marietta faragta.